Boldogságra éhezve,örömben fürödve

Egy tizenéves lány versei,novellái,gondolatai

Deák Enikő Éva: Nem elég

Nem elég hangtalanul sírni

Ledöntöttél bennem millió falat

Melletted úgy éreztem vagyok valaki

Nem tudom, hogy neked vagy nekem volt túl nagy falat

 

Nem elég segítségért kiáltani

Azt hittem tényleg velem maradsz

Mégha nem is hall meg senki

Csak feszítenék minden húrt, míg el nem szakad

 

Nem elég suttogva kérni

Miattad a szívem megszakadt

Veled igazán tudtam élni

Szaladnék érted akkor is, ha az út már céltalan

 

Nem elég üvölteni, ordítani

Nélküled csak elkeseredés marad

Mindent édes méreg felidézni

Jó néha újra átélni, akkor is, ha csak szimpla álom, gondolat

 

Nem elég sírva mosolyogni

Vajon van még igaz szavad?

Érted képes lettem volna némán dalolni

Talán ennek így kellett lennie, ennyit tesz a vasakarat

 

Nem elég fájdalmat leplezni

Sírnék, míg könnyem nem marad

Jó lett volna veled tervezni

Nem felejtem, hogy édes volt a mosolyod, s tetszett bőröd illata

 

Nem elég melegben fázni

Reméltem minden úgy marad

Semmi nem az, aminek látszik

Megtörtél, fájdalmat okoztál, de az élet tovább halad

 

Nem elég hamar feledni

Képtelenség, de már nem baj

Mért' nem tudtam eléggé kelleni?

Még nem mondom, hogy jól vagyok, mert bennem van a hiba

 

Nem elég súlytalanul élni

Mert végül semmi nem marad

Jó volt a szemedet nézni

Felejtek, felejtek, és nincs is bennem harag

 

Nem elég mindig remélni

Az idő ismét szalad

Oly' jó volt mindent megélni

De most mennem kell, hiába ázom könnyektől, akár egy papírlap

 

Nem elég egyedül félni

Leromboltad a várfalat

A világ peremén üldögélni

Az idők végezetéig csak veled, soha mással

 

Nem elég hirtelen ráeszmélni

Előrehozni a gondtalan nyarat

Nem lehet a fájdalmat jóra cserélni

Egyedül, nélküled elkapni nappal a holdsugarakat

Deák Enikő Éva: Lassan

Lassan vodkába fullad az éjjel

Állok gyengén a szembeszélben

Álomnak túlzás, de igaznak kevés

Minden eddigi csak hazug, édes remény

 

Lassan faragja az emléket minden korty

Folynak könnyeim, csendben szól a rock

Az alkohol csak fogy, éget, éget

Homályos minden, mi szép volt régen

 

Lassan szalad,fordul a világ

Csak inni akarok, inni amíg nem fáj

Majd élni, többé nem remélni

S tőled józanon csókot lopni, kérni...

Deák Enikő Éva: Te lennél...

Ha nem lennél, a bakancslistám elejére írnálak

Tudtam,téged átölelve sose fáznék

Legutolsó perceimben is szidnálak

Téged,te láthatatlan,meseszép árnyék

 

Te lennél az eső,s marna minden cseppje

Mosolyogva sírnék,fedetlen

Fogyna bőröm,mégis csak nevethetek

Hogy az élet mennyire kegyetlen

 

Te lennél a tűz,és én viaszként olvadnék

Eddig a hideg fájt,fel sem fogtam igazán

Ha szaladnék,te csak sétálnál,lélegeznél

Azt hittem szabad vagyok,de ez visszaránt

 

Te lennél a levegő,én pedig halkan fulladnék

Egy lágy szellő suttog csak

Itt fekszem,az oxigénhiánytól fulladok még

Édes ez az emlék,de már csak egy apró zaj

Deák Enikő Éva: Olyan árnyék legyél

Olyan árnyék legyél,

Kit védek,ha fél

Ki őszintén szeret

 

Olyan vak remény,

Ki szeretetem harmatcseppjén megél

Kinek elég lehetek

 

Olyan hajnali fényem,

Ki sötétben is szereti lényem

Kinek édes csókom íze

 

Olyan,ki öleli árnyékom,

Tettemben,érintésemben érzi szándékom

Ha ajkam ajkát érinti

 

Olyan,ki látja a pillanatot,

Szerteszét töri,s őriz egy szilánkot

Ki belém vési illatát

 

Deák Enikő Éva: Hiányod (2)

,,Úgy érzem mosolyod eltemet,

Mert megölnek a nélküled töltött, szomorú reggelek.."

Deák Enikő Éva: Pokolbeli angyal

Néha eszembe jut,feltűnik a múlt,

Töltetlen fegyverként lő

De nem hervad a virág - már régmúlt,

S szavaidon titkon gaz nő

 

Vagyok tüzed tanúja, őrzöm szemed kékjét,

Pusztításod vérét szeretetem ontja

Bódít illatod, de fenyeget egy rémkép,

A lángot mégis szemed tengere oltja

 

 

Deák Enikő Éva: Ismerős idegen

Emlékszem,tűzben égtem,

Tudod, azt hittem megmentesz

De forró vizet kaptam szívemre,

Hülye voltam,de szépek az emlékek

 

Édes volt a máz,de alatta a méreg,

Azt hittem megvédesz ha félek

Ehhez kell minden álmatlan éjszakám,

Csak egy rossz angyal vagy,ki megtalált

 

Szép voltál,aztán felébredtem,

Jó volt,hogy a szemedben kicsit elveszhettem

Az első gondolattól kezdve fontos voltál,

Ott,akkor a szemeddel megfogtál

 

Mesének tűnt,bár néha horrorrá vált,

Azt hittem védesz,de te okoztad a kárt

Vékony húron lépkedek,mocskos út utánam,

Kis időre megtörtél,én mégsem utállak

 

Nem sírok és már dadogni sincs időm,

Takarva szép volt a táj,de minden fa kidőlt

Minden mondatot,képet lassan szedsz szét,

Halovány emlék,ismerős idegen lettél.

 

Deák Enikő Éva: Érzem

Érzem, naiv voltam, azt hittem érted feladom,

De én nem játék, ember vagyok

És kisírt szemem vöröse eltűnt, száraz már,

Szerteszét tört szívem kemény sziklává összeállt

 

Érzem, akkor az a kellemes érzés elkapott,

De én nem játék, ember vagyok

Átélni mindent, mi szép volt régen,

Jó lenne, ezért már érdemes volt élnem

 

Érzem, sok a kérdés, de feltenni már nem akarom,

Mert én nem játék, ember vagyok

A színes álomvilág kikopott, szürkévé vált,

Azt hittem segítesz,ha megállok a soha után

 

Érzem,annyi mindent mondanék,de csak hallgatok,

Mert én nem játék,ember vagyok

Nem vagy itt,nem vigyázol rám,de jól vagyok,

Annyi mindent megadnék neked,mégsem hagyod

 

Érzem,megnyugvást adott volna hangod,

De én nem játék,ember vagyok

Ahogy akarnak idegen szemek,sebeznek,

Milyen fény óvja majd sérült lelkemet?

 

Érzem,s tudtam,hogy utánad csak szaladok,

De én nem játék,ember vagyok

Rájöttem nincs egy hét múlva sem örökké,

Ohh,hány keserűen édes álmot szőttem én?

 

Érzem,furcsa. Nem teszem,pedig sírhatok,

Mert én nem játék,ember vagyok

Pokolban született angyal,leesett a glóriád,

Szép volt a mesebeli táj,de kidőltek a fák.

 

 

Deák Enikő Éva: Tánc a sötétben

Veled táncolnék a sötétben,

Tudom: nem hagyod,hogy elessek

Süketen,némán,vakon bízom benned,

Hagyom,hogy vezess,a testem már alig remeg

 

Csak suttogd,hogy szeretsz,

S ölelj át, én elhiszem neked

Ígérem nem kérdezek,tetszik a csended,

Nekünk úgyis mindig ugyanaz a zene megy

 

Szárnyak nélkül,de angyal: a legszebb,

A glóriát csak én látom,de akár le is eshet

A fizikád vezet,a kémiám enged

Elbukó lelkem melletted többé nem szenved

 

Veled táncolnék a sötétben,

Hozzád simulok s nem esek el

Süketen,némán,vakon bízom benned,

Hagyom,hogy vezess,testem már nem is remeg

 

 

Deák Enikő Éva: Végzetem

Nem akarom becsukni a szememet,remélek,

Nem akarok álmodni nélküled, szívem zakatol

Ha távol vagy ködben élek,

De most tiszta minden,alig hat az alkohol

 

Mosolyod eléget,mar minden könnycsepp,

Várom,hogy újra minden jóra forduljon

A csatamezőn a békés,halálos lövedéket,

Hogy egy csók közben szívembe fúródjon