Boldogságra éhezve,örömben fürödve

Egy tizenéves lány versei,novellái,gondolatai

Deák Enikő Éva: Érzem

Érzem, naiv voltam, azt hittem érted feladom,

De én nem játék, ember vagyok

És kisírt szemem vöröse eltűnt, száraz már,

Szerteszét tört szívem kemény sziklává összeállt

 

Érzem, akkor az a kellemes érzés elkapott,

De én nem játék, ember vagyok

Átélni mindent, mi szép volt régen,

Jó lenne, ezért már érdemes volt élnem

 

Érzem, sok a kérdés, de feltenni már nem akarom,

Mert én nem játék, ember vagyok

A színes álomvilág kikopott, szürkévé vált,

Azt hittem segítesz,ha megállok a soha után

 

Érzem,annyi mindent mondanék,de csak hallgatok,

Mert én nem játék,ember vagyok

Nem vagy itt,nem vigyázol rám,de jól vagyok,

Annyi mindent megadnék neked,mégsem hagyod

 

Érzem,megnyugvást adott volna hangod,

De én nem játék,ember vagyok

Ahogy akarnak idegen szemek,sebeznek,

Milyen fény óvja majd sérült lelkemet?

 

Érzem,s tudtam,hogy utánad csak szaladok,

De én nem játék,ember vagyok

Rájöttem nincs egy hét múlva sem örökké,

Ohh,hány keserűen édes álmot szőttem én?

 

Érzem,furcsa. Nem teszem,pedig sírhatok,

Mert én nem játék,ember vagyok

Pokolban született angyal,leesett a glóriád,

Szép volt a mesebeli táj,de kidőltek a fák.

 

 

Deák Enikő Éva: Tánc a sötétben

Veled táncolnék a sötétben,

Tudom: nem hagyod,hogy elessek

Süketen,némán,vakon bízom benned,

Hagyom,hogy vezess,a testem már alig remeg

 

Csak suttogd,hogy szeretsz,

S ölelj át, én elhiszem neked

Ígérem nem kérdezek,tetszik a csended,

Nekünk úgyis mindig ugyanaz a zene megy

 

Szárnyak nélkül,de angyal: a legszebb,

A glóriát csak én látom,de akár le is eshet

A fizikád vezet,a kémiám enged

Elbukó lelkem melletted többé nem szenved

 

Veled táncolnék a sötétben,

Hozzád simulok s nem esek el

Süketen,némán,vakon bízom benned,

Hagyom,hogy vezess,testem már nem is remeg

 

 

Deák Enikő Éva: Végzetem

Nem akarom becsukni a szememet,remélek,

Nem akarok álmodni nélküled, szívem zakatol

Ha távol vagy ködben élek,

De most tiszta minden,alig hat az alkohol

 

Mosolyod eléget,mar minden könnycsepp,

Várom,hogy újra minden jóra forduljon

A csatamezőn a békés,halálos lövedéket,

Hogy egy csók közben szívembe fúródjon

 

Deák Enikő Éva: Hiányod

Fölöttem a fagyos,színes ég,

A hajnali levegő átjár,

Látom magam előtt sokszor még,

A hajadon csillanó,korai fényárt.

 

Hallom hangos csendedet,

A semmi zaja megáll,

Édes hangod zenél nekem,

Hiányod taszít,lényem ellenáll.

Deák Enikő Éva: Édes méreg

Tönkreteszel

Tönkremegyek.

Szenvedek

S te talán élvezed.

 

Mint kihalt városban az utcaművész,

Célom te vagy,szívem tűr még.

Ellenszenv hajt,mégis szeretlek,

Egy pillanatkép jégbe fagyott,megdermedt.

 

Ezért minden szó: kedves s szitok,

Komótosan tépsz szét,nem érdekel kínom

Megőrülök érted és ez a bolondság fáj,

Néha takarnak a fák,de szép a táj.

 

Édes mosolyod méreg nekem,

Tenger lángja lobog szemedben

Sírva,remegve nevet rongy lelkem,

Feléled bennem a gondolat: te már nem akarsz engem.

 

Deák Enikő Éva: Szabad szabadság

Megtanítottál önmagam lenni,

De nekem veled kell a szabadság

Megtanítottál nem félni,

Mégis te vagy nekem a bátorság

 

Megtanítottál sírni,

Ez mégsem depresszió

Megtanítottál lángok közt égni,

Bár nevetni csak veled jó

 

Megtanítottál csendben maradni,

Míg élek csak ezt ordítom

Megtanítottál őszintén szeretni,

Arcom mégis égnek fordítom

 

Megtanítottál veszekedni,

Monoton csendben megrekedni

Megtanítottál a bocsánatra,békülni,

Így általad... Megtanultam élni

Deák Enikő Éva: Kék szemű lány

Belém égett,hogy szüntelen karjaidba vágyom,

És most itt vagyunk... Olyan,mint egy örök álom.

Szenvedélyes csók után látom szemedben a lángot

Itt vagy velem,pedig lehetnél mással,máshol.

 

A legegyszerűbb egyhelyben maradni és várni,

Üres szobában kereslek,de nem akarok leállni.

Nem kell senki más,megteszek érted bármit,

Csak veled jó éjt s nappalt csókkal zárni.

Deák Enikő Éva: Happy end nélkül

A késztetés ki**szott erős,

Mára: két idegen ismerős.

Éppen elnyom vagy felemel,

Mindent elhittünk,mégsincs kényelem.

 

Fáj,de már nem számít,

Nem drog,többé nem kábít.

Mosolyom keserű,ő közben széttép,

Sírok,mert eltűnik a boldog emlékkép.

Deák Enikő Éva: Nyitott szemek

Látok tüzet

Mindent elsöprő,felforgató szelet.

Látok napot

Óceánon díszelgő,hófehér habot.

Látok éltet,

Ezernyi lelkileg elbotló,haldokló népet.

Látok mosolyt

Hamis boldogságban rejlő,mély depressziót.

 

Deák Enikő Éva: Menedék

Álmodok egy álmot,

Mégis te vagy a valóságom

Látok ezernyi lángot,

De te vagy az óceánom

Öl a szép emlékek képe,

De a léted ad éltet

A csend nem súg már semmi szépet,

Ám hangod megnyugtat,s reményt ébreszt.