Boldogságra éhezve,örömben fürödve

Egy tizenéves lány versei,novellái,gondolatai

Deák Enikő Éva: Idegen angyal

Nem vagyok más, csak mázzal kent szúrós szilánkok

Kezedbe adom, hát védd apró világom

Egyedül jártam a világot, egyhelyben állva

Nem kerestem, nem kutattam, mégis rádtaláltam

Mennyben szaladtam, kerestem a rendet

Pokolban sétálva angyalra leltem benned

Deák Enikő Éva: Romlott angyalok

Nem kellenek érzelmek, nem ismer majd senki

Nem gondoltam, hogy veled fogok szerelembe esni

Mosolyod megbabonáz, elkábít a szemed

De hangod ejt rajtam igazán nagy sebet

 

Az emlékedből élek, félek, hogy így maradok

De megőrjít a fénysugár, mely megcsillan a hajadon

Állok a viharban, hátha elvisz a szél

Mintha fejemen átsuhanna, s eltűnne a kép

 

Talán nem számított ha sötét, borús az ég fölöttünk

De mára a történetünkben mellékszereplők lettünk

Mindig féltem, hogy egyszer elhagysz másért

De most még tetszik, hogy a szád a számé

 

Szorítasz és hajtogatod mennyire féltesz

Mégis mindig rohanok, hogy el ne késsek

A semmi után szaladok, de nem segít ha maradok

Ezek lettünk mi: szabad, romlott angyalok

Deák Enikő Éva: ,,Óda" egy árnyékhoz

Ha lenne egy életnyi levegőm

Talán mind neked adnám

Öleltelek, s most fagysz a melegtől

Kettőnk emlékét mosolyogva siratnám

 

Ó te kedves árnykép

Borult lett az égbolt, idegen az illat

Már nem mondom, hogy várj még

Hisz ennek tűnik: apró gyöngéd kínnak

 

Cseperedni látszik: gyötrelemmé

Amíg bújsz, közelebb húzlak

A hajnal az éjt tönkretenné

Nélküled nem érzem magam gyenge túsznak

 

A falhoz szólnék

Ordítanék, hogy igazán beleőrüljek

S a falnak én idegen volnék

De jobban ismerem őt, mint valaha téged

 

Ha szorítanál, fáznék

Emlékedhez néha visszajárnék

És egyre csak várnék

De már nem vagy más, csak falra vetett árnyék

Deák Enikő Éva: Üresség utánad

Szerelmes vagyok egy sötét szempárba

Azt hittem a végszó még várhat

Szerelmes lettem és fel sem fogtam

Hogy a szívem nyomtalan, elloptad

 

Törött volt, mire te megragasztottad

Élveztem, ha mosolyt csaltam arcodra

Tüzet gyújtanék neked a vízen

Lelkem nincs, de nálad a szívem

 

Itt az érzés, s az ürességet szorítja

Játéknak tűnt, finomnak, szolídnak

És mégis: csak egy sötét lyuk maradt

Mindig rettegtem, hogy elhagysz majd

 

Csak maradj le szépség, megvárlak

Illatod a szobámat még bejárja

Vajon miért érezted, hogy szeretsz?

A szívem a polcodon, darabokra törve

 

Ha feketén iszom nélküled a kávét

A lelkem helye majd átveszi színét

És érintésed lyukat mar kezembe

Érzem, ahogy szétszed a szerelem

 

Mondd, mért' teszed ezt velem?

Megbabonázol, te vagy az egyetlenem

Mondd kérlek, mit csinálsz?

Ígérem szeretlek, míg világ a világ

 

Már egyedül ülök a csillagos ég alatt

Zenéltem, pedig minden húr elszakadt

Ha velem vagy, minden olyan szép

Nyújtok egy szál cigit, csak maradj még..

Deák Enikő Éva: Nem elég

Nem elég hangtalanul sírni

Ledöntöttél bennem millió falat

Melletted úgy éreztem vagyok valaki

Nem tudom, hogy neked vagy nekem volt túl nagy falat

 

Nem elég segítségért kiáltani

Azt hittem tényleg velem maradsz

Mégha nem is hall meg senki

Csak feszítenék minden húrt, míg el nem szakad

 

Nem elég suttogva kérni

Miattad a szívem megszakadt

Veled igazán tudtam élni

Szaladnék érted akkor is, ha az út már céltalan

 

Nem elég üvölteni, ordítani

Nélküled csak elkeseredés marad

Mindent édes méreg felidézni

Jó néha újra átélni, akkor is, ha csak szimpla álom, gondolat

 

Nem elég sírva mosolyogni

Vajon van még igaz szavad?

Érted képes lettem volna némán dalolni

Talán ennek így kellett lennie, ennyit tesz a vasakarat

 

Nem elég fájdalmat leplezni

Sírnék, míg könnyem nem marad

Jó lett volna veled tervezni

Nem felejtem, hogy édes volt a mosolyod, s tetszett bőröd illata

 

Nem elég melegben fázni

Reméltem minden úgy marad

Semmi nem az, aminek látszik

Megtörtél, fájdalmat okoztál, de az élet tovább halad

 

Nem elég hamar feledni

Képtelenség, de már nem baj

Mért' nem tudtam eléggé kelleni?

Még nem mondom, hogy jól vagyok, mert bennem van a hiba

 

Nem elég súlytalanul élni

Mert végül semmi nem marad

Jó volt a szemedet nézni

Felejtek, felejtek, és nincs is bennem harag

 

Nem elég mindig remélni

Az idő ismét szalad

Oly' jó volt mindent megélni

De most mennem kell, hiába ázom könnyektől, akár egy papírlap

 

Nem elég egyedül félni

Leromboltad a várfalat

A világ peremén üldögélni

Az idők végezetéig csak veled, soha mással

 

Nem elég hirtelen ráeszmélni

Előrehozni a gondtalan nyarat

Nem lehet a fájdalmat jóra cserélni

Egyedül, nélküled elkapni nappal a holdsugarakat

Deák Enikő Éva: Lassan

Lassan vodkába fullad az éjjel

Állok gyengén a szembeszélben

Álomnak túlzás, de igaznak kevés

Minden eddigi csak hazug, édes remény

 

Lassan faragja az emléket minden korty

Folynak könnyeim, csendben szól a rock

Az alkohol csak fogy, éget, éget

Homályos minden, mi szép volt régen

 

Lassan szalad,fordul a világ

Csak inni akarok, inni amíg nem fáj

Majd élni, többé nem remélni

S tőled józanon csókot lopni, kérni...

Deák Enikő Éva: Te lennél...

Ha nem lennél, a bakancslistám elejére írnálak

Tudtam,téged átölelve sose fáznék

Legutolsó perceimben is szidnálak

Téged,te láthatatlan,meseszép árnyék

 

Te lennél az eső,s marna minden cseppje

Mosolyogva sírnék,fedetlen

Fogyna bőröm,mégis csak nevethetek

Hogy az élet mennyire kegyetlen

 

Te lennél a tűz,és én viaszként olvadnék

Eddig a hideg fájt,fel sem fogtam igazán

Ha szaladnék,te csak sétálnál,lélegeznél

Azt hittem szabad vagyok,de ez visszaránt

 

Te lennél a levegő,én pedig halkan fulladnék

Egy lágy szellő suttog csak

Itt fekszem,az oxigénhiánytól fulladok még

Édes ez az emlék,de már csak egy apró zaj

Deák Enikő Éva: Olyan árnyék legyél

Olyan árnyék legyél,

Kit védek,ha fél

Ki őszintén szeret

 

Olyan vak remény,

Ki szeretetem harmatcseppjén megél

Kinek elég lehetek

 

Olyan hajnali fényem,

Ki sötétben is szereti lényem

Kinek édes csókom íze

 

Olyan,ki öleli árnyékom,

Tettemben,érintésemben érzi szándékom

Ha ajkam ajkát érinti

 

Olyan,ki látja a pillanatot,

Szerteszét töri,s őriz egy szilánkot

Ki belém vési illatát

 

Deák Enikő Éva: Hiányod (2)

,,Úgy érzem mosolyod eltemet,

Mert megölnek a nélküled töltött, szomorú reggelek.."

Deák Enikő Éva: Pokolbeli angyal

Néha eszembe jut,feltűnik a múlt,

Töltetlen fegyverként lő

De nem hervad a virág - már régmúlt,

S szavaidon titkon gaz nő

 

Vagyok tüzed tanúja, őrzöm szemed kékjét,

Pusztításod vérét szeretetem ontja

Bódít illatod, de fenyeget egy rémkép,

A lángot mégis szemed tengere oltja